IPARI TECHNOLÓGIÁK

Az Y generációs alkotók művészetében gyakran jelennek meg indusztriális hatások: olykor ismert ipari technológiákat gondolnak újra, más esetekben az iparilag előállított tárgyak – nyomdai termékek, csomagolások, plakátok – vizuális sajátosságait idézik meg. A tömegmédiumok elterjedése már az 1960-as években jelentős hatással volt a pop art alkotóira; a minimal art művészei pedig gyakran alkottak sorozatgyártott műveket. A bemutatott alkotások egy része a pop art, más része pedig a minimal art szemléletét és formavilágát idézi meg a szerzői kézjegy redukálásával és az ismétlés alapvető kompozíciós elvvé emelésével. Az ipari festészeti eljárások elidegenítő effektusai, a rizográf nyomtatás által keletkező apró eltolódások vizuális sajátosságai, a lézersugaras nyomtató jellegzetes képi világa és a grafikai tömegtermelés (a technikai sokszorosíthatóság) hajnalát idéző képiség kapcsán a megismételhetőség és a megismételhetetlenség festészeti dilemmái fogalmazhatók meg

 

HÁLÓZATISÁG

A hálózatokon alapuló új, globális rend virtuális jelenség, legtöbb esetben azonban bele sem gondolunk, hogy ezeknek a hálózatoknak az alapját is fizikai struktúrák biztosítják. A kézzel fogható kiterjedés legjellemzőbb megjelenítése az adatközpontokban megtalálható hatalmas hubokkal történik. A hub a számítógépes hálózatok egy hardvereleme, amely fizikailag fogja össze a hálózati kapcsolatokat, tehát tulajdonképp már a háztartásokban megtalálható router is ide sorolható.

 

KÉPERNYŐK ÉS VIRTUÁLIS TÉR

Az információs korban a kép- és térszerkesztés az esetek túlnyomó részében virtuális módon, számítógépekkel történik. Napjainkban minden korábbinál nagyobb mennyiségű képi információval találkozunk, és ezeket jórészt világító kijelzőkön látjuk. Mindez jelentősen megváltoztatja a képekhez fűződő viszonyunkat, a digitális képáramlás a kép leértékelődéséhez, inflálódásához vezet. A kiállított festmények ezekre a jelenségekre reflektálnak, és ez a részben kritikai attitűd magába foglalja azt a furcsa ellentmondást is, hogy korunkban maguk a festmények is jórészt digitálisan szerkesztett vázlatok alapján készülnek, majd képernyőkön jutnak el a szélesebb közönséghez

 

RECYCLING

Az ipari termékek és melléktermékek művészeti célú újrahasznosítása, felhasználása a talált tárgy (objet trouvé) dadaista műformájáig visszavezethető eljárás. Az ipari gyártás során keletkezett hulladékok műtárgygyá minősítése vagy beépítése egy-egy műtárgyba egyrészt olyan gesztus, amely korunk széles körben elterjedt – a kommercializálódásból és tömegyártásból eredő – túltermelésére és túlfogyasztására, illetve ennek veszélyeire reflektál, másrészt pedig a művészeti appropriáció nyolcvanas évekbeli hagyományait és a szerzőiség kérdéskörét eleveníti fel és kontextualizálja újra.

 

PC LOVE

Az Y generációs művészek alkotásain gyakran jelennek meg a számítógépek grafikus felhasználói felületei. A digitális világhoz köthető vizuális struktúrák és rendszerek olykor nemcsak motívumként térnek vissza, hanem komponálási elvként is. Mindez nemcsak videoinstallációkra és digitális művekre, hanem esetenként tradicionális olaj-vászon technikájú festményekre is érvényes. A nyolcvanas–kilencvenes évek vizuális kultúrájának nosztalgikus megidézése új képi rendszerként és esztétikaként (digitális nosztalgia, vaporwave a e s t h e t i c) kapcsolódik a festészet hagyományaihoz. Mivel az Y generáció képviselői
a digitális térben szocializálódtak, számukra ez jelenti az elsődleges képi inspirációs forrást; ennek megfelelően például a klasszikus tájképeket gyakran organikus módon screenshotok váltják fel műveiken.

 

GLITCH

A digitális vagy analóg eszközök hibáin alapuló új esztétikai trend a videó és a zene mellett a festészet eszköztárában is megjelent. Legyen szó akár valódi, talált hibáról, akár szándékosan előidézett, vagy csupán imitált „gliccsről”, minden esetben az eredeti képi tartalom roncsolódásáról beszélhetünk. A gépek által létrehozott hibák felhasználása ugyanazt a szabadságvágyat tükrözi, amely a gesztusok használatánál is felfedezhető: a hibaművészet is a digitális rendszerek lazításáról szól, s a hibák előtérbe helyezésével az információs világ emberibb arcára mutat rá.

 

VISSZATÉRŐ GESZTUSOK

A tömegmédiumok révén sokkal több felületes információnk van a világról, mint korábban, de ezeket mégsem személyes élmények és fizikai jelenlét által szerezzük. A gesztusok visszatérése a festészetbe talán valamiféle kollektíven kialakuló önkéntelen ellenállás, lázadás a hálózatikor mediált, közvetített infomációszerzési mechanizmusára. A valódi tapasztalatokra, kézjegyre, személyes, fizikai jelenlétre irányuló vágy ebben a szekcióban a digitális kor vizuális világával egyszerre jelenik meg, és ettől erős feszültség alakul ki a festményeken.